š›
Olyan piros lett a fejem, mint egy paradicsom. Vagy mint egy rák. Melyik a vörösebb? Na az leszek én!
- Bocsi! Bocsi! Bocsi! - próbáltam kimászni az öléből, ami a kínos helyzetre tekintve nem ment gyorsan, ugyanis kétszer (!) visszaestem Zayn ölébe. Zayn-nek az arca is versenyezhetne a Coca Cola-s (az a piros fajta) kupakkal.
Ez valahol hízelgő volt, de most itt, ebben a pillanatban... Áh, most is aranyos!
- Semmi baj, de ilyenkor olyan béna vagy. - Na, kösz. Alig ismersz fél hete se, erre le-szerencsétlenezel. Én is szeretlek Zayn. Mindegy. Hamar túltettem magam a dolgon. Vagyis azt hiszem.
Ebédre anya megcsinálta a kedvenc ételemet: gyrost. Ki ne szeretné azt? A pitában hússal, fokhagymás szósszal, és zöldséggel, ami jelen esetben uborka volt, hagyma paprika, paradicsom. Ez nem az a bolti fajta volt, amit ha bemész egy hipermarketbe vagy egy bevásárlóközpontba és megkapod. Nem. Ehhez anya csinált mindent! És úgy, ahogy szeretem.
Felrobogtam a szobámba, lehuppantam az ágyra, és előbányásztam az ágy alól a laptopomat. Hogy miért ott volt? Én sem tudom. Csak mikor már az ágyon fekszem, sokkal egyszerűbb az ágy alá besuvasztani, mint elvinni az íróasztalra, nem? De.
Bekapcsoltam, és felkukkantottam Twitter-re. Már nagyon-nagyon régen írtam ki akármit is. Ami kissé furcsa tőlem, mivel a nap huszonnégy órájában általában rajta lógok. Hátrahőköltem, mikor megláttam követőim számát. Szerintem egy ember mindig meglepődik, ha egyik nap volt tízezer a másik nap meg egy nullával több követője. Tízezer is csak a nevem (Styles) és Harry követése miatt van. Kilencezer felhasználót tuti nem érdekelnek a tweet-jeim. Végül is, ha belegondolok, most már kilencvenkilencezer embert nem érdekel. Ironikus, nem? Biztos, hogy nem fogom végignézni kik gondolták úgy, hogy rákattintanak arra a kék 'follow' gombra. Csak végigfutottam pár nevet. Mindegyikben valahogy benne volt a One Direction: vagy azt adták nevüknek, hogy I'm Directioner, vagy HARRY PLEASE MARRY ME (és ugyanezt Niall-el, Liam-mel, Louis-val, Zayn-nel!). Akadt köztük olyan is amelyiknek valami híres-nevezetes mondta volt a fiúk szájából, mint például: No, Jimmy protested vagy Vas Happenin'?. Letisztult a kép. Directioner, One Direction. Bekövettek a fiúk. Ez sokáig tartott Amilie.
Bepötyögtem egy szöveget, és elküldtem: Hey Guys! What's goin' on? :) x
Perceken belül, nem is, másodperceken belül, több, mint 100 RT jött rá.
Este sem gondoltam több programra egy kis filmnél, de mindig meg kell szabotálni! Hah, csak egyszer! Egyetlen egyszer szeretnék egy nyugis estét, amikor felhozom a hizlaló kajákat a szobámba (csoki, popcorn, nutella) és végignézek kettő-három filmet. Aha, megint csak szép álmok.
Hét óra körül járt, mikor lementem, ugyanis a nappaliban voltak a filmek. Keresgélek, vagyis éppen vacillálok az Igazából szerelem, a Valentin nap és az Utolsó dal között. Persze, ezek nem azok a 'hű, de friss' filmek, de szeretem őket.
Lépéseket hallottam. Mindkettő oldalamról. Majd egyszerre megszólalnak:
- Eljössz velem sétálni? - kérdezte Zayn és Harry. Na, a legjobb párosítás. Gondolom a filmnek lőttek.
- Egyszerre? Hárman?
- Igen. - bólintottak.
- Adjatok két percet, átöltözöm.
- Körülbelül háromszor öltöztél át ma. Minek még egyszer? - nézett rám nagy szemekkel Harry.
- Ez egyszerű. Hűvösebb van odakint, mint volt.
- Bocsi! Bocsi! Bocsi! - próbáltam kimászni az öléből, ami a kínos helyzetre tekintve nem ment gyorsan, ugyanis kétszer (!) visszaestem Zayn ölébe. Zayn-nek az arca is versenyezhetne a Coca Cola-s (az a piros fajta) kupakkal.
Ez valahol hízelgő volt, de most itt, ebben a pillanatban... Áh, most is aranyos!
- Semmi baj, de ilyenkor olyan béna vagy. - Na, kösz. Alig ismersz fél hete se, erre le-szerencsétlenezel. Én is szeretlek Zayn. Mindegy. Hamar túltettem magam a dolgon. Vagyis azt hiszem.
Ebédre anya megcsinálta a kedvenc ételemet: gyrost. Ki ne szeretné azt? A pitában hússal, fokhagymás szósszal, és zöldséggel, ami jelen esetben uborka volt, hagyma paprika, paradicsom. Ez nem az a bolti fajta volt, amit ha bemész egy hipermarketbe vagy egy bevásárlóközpontba és megkapod. Nem. Ehhez anya csinált mindent! És úgy, ahogy szeretem.
Felrobogtam a szobámba, lehuppantam az ágyra, és előbányásztam az ágy alól a laptopomat. Hogy miért ott volt? Én sem tudom. Csak mikor már az ágyon fekszem, sokkal egyszerűbb az ágy alá besuvasztani, mint elvinni az íróasztalra, nem? De.
Bekapcsoltam, és felkukkantottam Twitter-re. Már nagyon-nagyon régen írtam ki akármit is. Ami kissé furcsa tőlem, mivel a nap huszonnégy órájában általában rajta lógok. Hátrahőköltem, mikor megláttam követőim számát. Szerintem egy ember mindig meglepődik, ha egyik nap volt tízezer a másik nap meg egy nullával több követője. Tízezer is csak a nevem (Styles) és Harry követése miatt van. Kilencezer felhasználót tuti nem érdekelnek a tweet-jeim. Végül is, ha belegondolok, most már kilencvenkilencezer embert nem érdekel. Ironikus, nem? Biztos, hogy nem fogom végignézni kik gondolták úgy, hogy rákattintanak arra a kék 'follow' gombra. Csak végigfutottam pár nevet. Mindegyikben valahogy benne volt a One Direction: vagy azt adták nevüknek, hogy I'm Directioner, vagy HARRY PLEASE MARRY ME (és ugyanezt Niall-el, Liam-mel, Louis-val, Zayn-nel!). Akadt köztük olyan is amelyiknek valami híres-nevezetes mondta volt a fiúk szájából, mint például: No, Jimmy protested vagy Vas Happenin'?. Letisztult a kép. Directioner, One Direction. Bekövettek a fiúk. Ez sokáig tartott Amilie.
Bepötyögtem egy szöveget, és elküldtem: Hey Guys! What's goin' on? :) x
Perceken belül, nem is, másodperceken belül, több, mint 100 RT jött rá.
Este sem gondoltam több programra egy kis filmnél, de mindig meg kell szabotálni! Hah, csak egyszer! Egyetlen egyszer szeretnék egy nyugis estét, amikor felhozom a hizlaló kajákat a szobámba (csoki, popcorn, nutella) és végignézek kettő-három filmet. Aha, megint csak szép álmok.
Hét óra körül járt, mikor lementem, ugyanis a nappaliban voltak a filmek. Keresgélek, vagyis éppen vacillálok az Igazából szerelem, a Valentin nap és az Utolsó dal között. Persze, ezek nem azok a 'hű, de friss' filmek, de szeretem őket.
Lépéseket hallottam. Mindkettő oldalamról. Majd egyszerre megszólalnak:
- Eljössz velem sétálni? - kérdezte Zayn és Harry. Na, a legjobb párosítás. Gondolom a filmnek lőttek.
- Egyszerre? Hárman?
- Igen. - bólintottak.
- Adjatok két percet, átöltözöm.
- Körülbelül háromszor öltöztél át ma. Minek még egyszer? - nézett rám nagy szemekkel Harry.
- Ez egyszerű. Hűvösebb van odakint, mint volt.
- Na, most már mehetünk! -jelentettem ki boldogan, és örültem, hogy annyi nap szoknyaviselés után van valami a lábam közt.
Drága Hope!
VálaszTörlésMondanom sem kell, ez a rész is fantasztikusra sikeredett: tartalmas, megmosolyogtató - főleg az eleje. Ott egyszerűen muszáj volt vigyorognom! Ó, és azok közül a filmek közül mindegyik nagy kedvencem! :D Neked is? Az a monológ, amit írtál a Twitteres résznél, nagyon tetszett! Hogy tudsz ilyen természetesen leírni gondolatokat, mintha csak tényleg a Te fejedben keringenének? Ez nekem sosem sikerült... Jaj, annyira várom, mi lesz a következő részben, ami valószínűleg végig a sétálásukat fogja taglalni. A két kedvencem a bandából, szóval ezért köszönet, még ha nem is miattam volt! :D Úgy várom már! :D <3 <3 <3
xxx,
Sunshine
Kedves Sunshine!
TörlésMár annyiszor mondtam, hogy köszönöm, de soha nem elég. Köszönöm. Örülök, ha így gondolod! Hát kicsit tovább szerettem volna írni, de nem ment tovább így a másik felét kitöltöttem üres fecsegéssel, és egy esemény elindulásával. Igen, nekem is a kedvenceim közé tartozik. Hát igazából én is a nap 0/24 órájában a twitteren lógok, így az csak jött. :) De hidd el, tr is a mestere vagy ennek! Hát, ha nem is végig, de megpróbálom! :) Majd, ahogy sikerül. Nekem Niall a favorite. :) (persze mind az ötüket ugyanannyira szeretem!) Csak azért választottam őket, mert Niall-lel már írtam sztorit, de úgy érzem ott 'megbuktam' és itt megpróbáltam már szereplővilágot választani egy más alapötlettel. Hát, 5 kommentet kérek, és csak azért vezettem be, hogy némi visszajelzést kapjak a Te kommentjeiden kívül is. :)
xxx, Hope