Fejezet: 10.

A másik ruha nem is kérdéses kié. Egyértelműen Claranak szánom a kéket. Egy bálra biztos, hogy nem mond nemet, szóval csak egy SMS-t dobok neki, hogy jöjjön át. De én nyitok neki ajtót, és felkészítem, ne ájuljon el, mihelyst meglátja a One Direction összes tagját nálunk csövezni. 

š›  

Clari, mikor megérkezett, úgy nézett ki, mint egy málhás szamár. Komolyan. Mondtam neki, hogy ruhát ne hozzon, az van. Lehetséges, hogy elfelejtettem megemlíteni a ruha színét, így mindenféle cipőből hozott egy-egy színűt... Clara gyűjti a cipőket -ez a hobbija- és külön gardróbban tartja őket. Annyi cipő van abban a kis helységben, hogy talán egy cipőboltban sem találunk annyit. 

- Gyere be. - félreálltam az ajtóból és beengedtem. - de ne ájulj el, ha kérhetem. Köszi. - csak egy gyilkos pillantást kaptam, mielőtt átlépte volna a küszöböt. A fiúk a nappaliban ücsörögtek, így Clarissa élőben megcsodálhatta mind az ötüket. Kis híján majdnem összeesett. 

- Öhm. Szi.. Szia.. Sziasztok. - nyökögte. Már azon gondolkoztam, hogy segítsek-e vagy sem. 

- Szia, biztos te vagy az a Clara, ugye? - kérdezte Niall Clara-tól, mire a lány felém fordult. 

- Te beszéltél nekik rólam? - nézett rám nagy szemekkel és ezt olyan hangon mondta, mintha egy sípolós játékpingvint nyúznának. Komolyan. Brr. 

- Miért? Nem örülsz neki? - húztam az agyát, hogy idegesebb legyen. 

- Dehogynem! - aha, szóval velem már ilyen felszabadultan beszélsz! Chh...

- Na jó, fiúk! Mi most elmentünk fel öltözni és nektek az emelet addig tiltott zóna. Értve vagyok? Nem akarok úgy járni, mint múltkor, ugye Harry? - néztem rá jelentőségteljesen. De ő csak vigyorgott. 

- Jól van, jól van. Menjetek, mert a végén nem lesz érvényben ez a megállapodás. - közölte Louis. Mi pedig inkább felhúztuk a seggünket a lépcsőn.

Clara-nak megmutattam a ruhákat, és nagyon tetszett neki. Mindjárt elő is kapott kettő, mondom: KETTŐ pár cipőt. Egy türkizt - gondolom magának- és egy vajszínűt. De nem tudom minek. Mert én már elterveztem milyet veszek fel. Egy lapos talpú vaj színűt és nem egy minimum 15 cm magas sarkút! De akkor ezek szerint nekem nincs beleszólási jogom. Kár! 

      

Felöltöztünk és hagytam, hogy mindkettőnk haját Clara csinálja meg, ugyanis nagyon jó ebben. Nem csak ebben. 

     

Míg az én hajamat begöndörítette (már amennyire lehetett), az övét egy hiper-szuper kontyba fogta fel. 

Kisminkeltük magunkat, gyorsan. Már így is elég időt töltöttünk el a hajjal és az öltözéssel. 

7:30-ra olyan harci szerelésben álltunk készen a szobámban, hogy az nem semmi. De most jön egy nehéz munka. Lemenni a lépcsőn. Életemben nem volt rajtam még ilyen holdjáró. Csinos, de ölni lehetne vele. Akkor kezdjünk is neki. 

Egy lépcsőfok meg van. Második is. A harmadik is kipipálva... A tizedik is rendben van.... A tizennyolcadiknál, egyben az utolsónál persze, hogy beakad a sarkam és elesek. Miért ne? Ez így illik. Nem is én lettem volna, ha nem. 

- Hát, nem ilyen belépőre számítottam. - dörmögtem az orrom alatt. A srácok ebből semmit nem vettek észre, így egyedül tápászkodtam fel, mert Clarissa ott röhögött rajtam pár lépcsőfokkal feljebb. 

Hát a limuzin nem is nyolcra jött, hanem itt volt már háromnegyedkor. Összeszedtünk mindenkit és elindultunk. 

Nem, nem felejtettem el Zayn múltkori akcióját. Próbálok úgy tenni, mintha levegő lenne, de elég nehéz, ha az a személy, aki tetszik neked, folyton a sarkadban van és figyeli minden lépésedet...De azért legyünk őszinték, és is rá-rá nézek egy lopott percben.

A bál tele volt pénzes sznobokkal, akik nem tudnak mit csinálni egy este, ezért mutogatják, hogy mijük van. De ők a gazdag támogatók, akik szponzorálják a fiúkat és ha jó-pofiznom kell az érdekükben, hát megteszem. Nem is egy ilyen ember állt le velem beszélgetni. Akkor fényeztem nekik a fiúkat és még véletlen sem beszéltem nekik a magánéletükről. Még csak az kéne, hogy a sajtó azon csámcsogjon. Így is elég sokat tudnak már róluk. De azt viszont minden alkalommal el kellett mondanom, hogy unokatesó vagyok. Ez kihagyhatatlan volt. 

Mikor leültem egy asztalhoz és éppen iszogattam valami förtelmes ízű levet, valaki a nyakamhoz hajolt és adott rá egy puszit, aztán a fülembe súgott valamit:

- Táncolsz velem? - felismertem azt az illatot, azt a hangot. A hideg futkározott rajtam. Teljesen kiestem a szerepemből és elfelejtettem, hogy haragudni akarok rá.

- Természetesen. 

Ahogy az a nyálas, romantikus filmekben szokott lenni, itt is egy lassú, instrumentális dal szólalt fel... A tánc egyszerűen döbbenetes volt. Leírhatatlan. A végén pedig még egyszer odahajolt a fülemhez:

- Nem úgy gondoltam, azt, amit azon az estén mondtam. Nagyon is tetszel. Csak féltem a reakciódtól. - majd utána elengedett, adott egy puszit, és elment. Meg sem várta a reakciómat. Csak úgy, lelépett. És én, utánafutottam. 

Fifth Award.

Sziasztok!

Megkaptam a blog ötödik, mondom: ÖTÖDIK díját. Rettenetesen hálás vagyok érte Sunshine-nak.

Nagyon köszönöm! 

1. Tedd ki a díjat. *pipa*
2. Írj magadról 5 dolgot. *pipa*
3. Jellemezd magad 4 szóval. *pipa*
4. Küld el 3 embernek. *pipa*

2.:
- Azt hiszem egy nyitott könyv vagyok. A titkaimat nem mondom el senkinek, mondom: SENKINEK, de az apróbb dolgokat elég sokan tudják.
- Nincs semmi komoly célom az írásra.
- Azt utálom a legjobban, mikor egy blogger a fejezete elé írja, hogy ez lett a legrosszabb, és hogy sajnálja, de nincs hozzá tehetsége. KÖNYÖRGÖM. Akkor minek kezdte el? (az oké, hogy odaírja, hogy ez nem a legjobb fejezet, mert ezzel egy blogger azért tisztában van, de vannak határok. SZERINTEM!)
- csak 14 1D poszterem van, amiből 3 cikk. :)
- Nincs meg az turné DVD. De tudok élni nélküle, mert nem egy korong tesz Directioner-ré. :)

3.:
Álmodozó, zárkózott - kinek hogy, naiv, hiszékeny.

4.:
Donnacsi - be van fejezve, de minden idők legjobb blogja!
Sunshine 
Alexa L. Wozde

Rettenetesen nehéz volt választanom, így úgy döntöttem a három kedvenc bloggeremtől díjazok egy blogot, mivel csak 3-at lehet adni. :)

Még egyszer köszönöm!
xxx, Hope
(valakinek Mimi. :D de shh, ez titok!)

Fourth Award

Sziasztok! Megkaptam a 4. díjamat, nagyon köszönöm: Bettina!

(a 2. és a 3. egy bejegyzésben van. :)

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4. 11 embert kell jelölni és linkelni (Nincs visszaadás / visszajelölés)

Sokadszorra itt a 11 dolog:
- A kedvenc virágom az orchidea.
- Ha nincs itthon senki, akkor élem ki magamat. Felhangosítom a hangfalat, berakok valami zenét és azt csinálok, amit akarok. Magyarul: szarok a világra.
- A napokban megcsináltam életem első twitcam-jét. 50 percig untattam a nézőközönséget 14 nézővel. :D
- 8.-os leszek. :) (na, ugye milyen fiatal vagyok? :D)
- A nap 24 óráját a Twitteren töltöm.
- Szerintem a fekete az nem szín.
- Imádom a virágokat.
- Fotózni is szeretek, mikor rám jön a kép-készíthetnék.
-10-12 blogot olvasok, amit rendszeresen is. A többit csak elkezdem, de nem várom a következő részt.
- Sok filmet nézek. A kedvencem az 50 első randi. :) (tudom, hogy nem új, de imádom)
- A kedvenc bandatagom: Niall. :) <3

Bettina kérdései:

1. Mi volt a legőrültebb dolog amit valaha megcsináltál?

Nem tudom. De tényleg nem. 

2. Milyen zenét szeretsz a legjobban? (musical, pop, rock etc)

Pop. 

3. Milyen jövőt képzelsz el magadnak?

Lesz 2 lányom, és egy férjem, akikkel boldogan élünk majd. :) 

4. Ha lehetne EGY kívánságod mi lenne az?

Találkozzak az 1D-vel. 

5. Kapsz egy lehetőséget és találkozhatsz egy kedvenceddel. Ki lenne az?

One Direction vagy Demi Lovato.

6. Melyik a kedvenc évszakod és miért?

Tél és a nyár. Szeretem a meleget, télen pedig a karácsony, ahol a család együtt van. 

7. Miért kezdtél el írni? Mi inspirált arra, hogy történet írásba kezdj?

Unatkoztam. 

8. Voltál már külföldön? Ha igen merre? Ha nem akkor hova mennél el szívesen ha tehetnéd?

Voltam, egyszer: Horvátországban. De Londonba és Párizsba szeretnék még elmenni, amire lehet, hogy nyílik alkalmam 2 év múlva. :)

9. Ha lehetőséged lenne rá, tanulnál tovább főiskolán/egyetemen külföldön? Melyik országba mennél és miért?

Igen, tanulnék. Anglia. 

10. Ki a példaképed? Akire felnézel és akit tisztelsz?

Demi Lovato.

11. Ki a kedvenc íród/írónőd?

magyar: Leiner Laura 

angol: Meg Cabot.

A díjazottjaim: ezt a díjat, most minden bloggernek küldöm! :) 

Fejezet: 9.

Már az ajtóban álltunk, mikor felé fordultam, és akartam adni az arcára egy puszit, de véletlenül -vagy nem- belefordította a fejét, így szájra puszi lett, ami nem mondom, hogy nem volt jó, csak az arcszínemet vitte át egy teljesen más színvilágba. 

š›  

Versenyeztem egy rákkal. Nem is rákkal. Egy olyan lapáttal, amit a kisgyerekek használnak a homokozóban. Az a piros. Inkább vörös. 

- Bocsánat, tegyünk úgy, mintha ez meg sem történt volna. - mondta Zayn. Tessék? Én nem akarok úgy tenni! Nem akarom, hogy úgy tegyünk. Ha tetszik, ha nem, nem vagy közömbös számomra. A gondolataimban ezt így közöltem vele, de a valóságban olyan megszeppent arcot vágtam, mintha most közölték volna velem azt a hírt, hogy átszállítanak egy másik kontinensre. Ez felért vele. 

- Ha te azt akarod... - és beviharoztam a házba. Félreértés ne essék, nem vagyok azt a hisztis csaj, aki ha egy szót is szolnak hozzá, ami nincs ínyére, megsértődik és kifut a világból. Mert nem vagyok. Csak elég rosszul esett, hogy most közölték velem: -igaz, nem mondta ki- bocs, nem vagy az esetem. 

Felfutottam a szobámba, ledobtam magam az ágyra. Két percig bámultam a plafont és próbáltam kiüríteni a fejemet, több-kevesebb sikerrel, aztán elindultam a fürdőbe. Letusoltam, fogat mostam, majd újra bevetődtem az ágyamba, alvásra készen. Merthogy holnap iskola. Nekem.

š› 

Reggel kész rémálom. Még mindenki a meleg takaró alatt álmodja az igazakat én meg indulok a suliba.

Mai ruhaszettem egy farmert, egy kötött hosszú ujjú pulcsit, és egy vékonyka cipőt takart. Tökéletes a hűvösebb napokra. Ugyanis a mai idő 19 fokkal nem mondható melegnek. És nyár van! 

Hamar eltelt a nap. Ilyenkor már nincs kedvük a tanároknak megdolgoztatni minket. Szerencséjük! 

Nem tudom miért, de siettem haza. Talán az is közrejátszott, hogy rettenetesen éhes voltam. És kíváncsi, hogy áll-e még a ház. De épségben van. Kívülről. 

š›  

Az óra fél négyet mutatott. Végeztünk már régen az ebédes cécóval. Már a szobámban néztem az egyik filmet, amit tegnap választottam, csak ugye a "séta" miatt elmaradt. 

Kopogtattak a szobám ajtaján -anélkül, hogy megvárná, míg egy 'Gyere'-t kinyögök- berontott. Harry.

- Nem akarok zavarni, de fontos ügyben jöttem. Lehet, hogy örülni fogsz, lehet, hogy nem. Majd meglátjuk. 

- Nyögd ki. - közben nagy kegyesen leállítottam a filmet és így teljes figyelmem Edward-ra fordítottam. 

- Van egy meghívásunk egy ilyen vacsorás bálos akármire. Igazából én sem tudom mi ez, csak azt tudom csinosan kell menni és sok beképzelt emberke lesz ott. -és itt egy kicsit beleborzongtam. Mi sem jobb, mint egy kis terem tele sznobokkal. De megvárom mit akar kihozni belőle.- Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy jönnöd kéne. Nem tudják a rajongók, sem a sajtó, hogy merre vagyunk. És egy kis életjelet adhatunk így magunkról és bejelenteném, hogy az unokatesóm vagy. Mit szólsz? - vonta fel a szemöldökét, ami ennél ívesebb már nem is lehetne. 

- Várj! Minek engem bemutatni? Ez így elég értelmetlen. És mikor kezdődik? Nincs is egy csinos-szoknyás-bálos öltözékem. 

- Bemutatás azért szükséges, mert a rajongók a végén azt hiszik majd, hogy a barátnőm vagy. És rengetek fenyegető levelet kapnál... 8-kor jön a ház elé egy limuzin és az visz minket London belvárosába, ahol tartják ezt az izét. A ruhával ne foglalkozz. Ja, és még valami: hozhatsz egy embert, akire jó ez a ruha. - és ledobott az ágyra egy kék és egy vajszínű térdig érő selyemruhát. 

- Honnan tudod a méretemet? 

- Biztos forrás. De készülődj, mert egyenlőre úgy nézel ki, mint akit végignyalt egy ló. 

- Ez kedves volt. Na told kifelé azt a nagy segged, mert készülődnék, ha nem bánja, őnagysága. - ha ő is, akkor én is. 

A másik ruha nem is kérdéses kié. Egyértelműen Claranak szánom a kéket. Egy bálra biztos, hogy nem mond nemet, szóval csak egy SMS-t dobok neki, hogy jöjjön át. De én nyitok neki ajtót, és felkészítem, ne ájuljon el, mihelyst meglátja a One Direction összes tagját nálunk csövezni. 

Second and Third Award.

Nagyban kockulok (Twitter: @JobbagyNoemi) és feltévedtem valahogy a blogomra megnézni, hogy találok-e valami újat. Külön meglepetés volt a 2400+-os látogatás és plusz két komment, ami díjakat rejtett. Nagyon köszönöm Sunshine és Petra1DLiamPayne♥! 

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.) Próbálok valami újat összeszedni magamról. 

- Marcaliban lakok. - nem tudom ez kit érdekel és kit nem, de talán van egy-két Somogy megyei olvasóm. :)

- Nem tekintem magam különlegesnek. Szerintem semmiben sem vagyok jobb vagy különlegesebb a többieknél, pedig valamiben szeretnék kitűnni, és egyenlőre ez csak az, hogy Directioner vagyok. 

- A hangulatomtól függ, hogy milyen hamar adok fel egy-két dolgot. Volt már rá jó pár példa. 

- A családom nagyon összetartó. Ez az amit szeretek benne, csak a nagyszülők zsörtölődése nélkül is tudnánk élni. 

- Régen furulyázni tanultam, de csak két évig. Ez is a hármas pontot bizonyítja.

- Úszni szeretek, de kizárólak hobbyból. 

- Nézem az olimpiát és pattogok a kanapén, ha meglátom, hogy magyar versenyző esélyes éremre. 

- A legjobb barátnőm lebu*izza a One Direction-t és ez az, ami a világon a legrosszabbul esik. Még az sem érdekel, ha elküldenek melegebb éghajlatra, csak rájuk ne mondják ezt. Mert ez az, amit senkitől nem viselek el. És nem is fogok. 

- Szeretek idegen emberekkel megismerkedni, mert mindig mutatnak valami újat. 

- Nem tudok vigasztalni. 

- Úgy gondolom a 'Mi leszel, ha nagy leszel?' kérdéshez még túl fiatal vagyok. 

2.) 
Sunshine kérdései: 

Ki inspriált az írásra?

Blogokat olvasgattam és úgy gondoltam mi lenne, ha én is belekezdenék egybe. És belekezdtem. Nem volt semmiféle inspiráció.

Vannak "rituáléid" amikor írsz (pl. zenehallgatás stb.)? 

Nincsenek. Bár ha az rituálénak számít, hogy a földön ülve írok részt... Nem tudok úgy, hogy a székben vagyok. 

Mikor kezdtél el írni?

2012. januárjában.

Milyen karakter az, akiről szívesen írsz?

17 vagy 16 éves lány, aki elég sok dolgon átmegy vagy megél, hogy elérhesse az álmait. De ez nem mindig sikerül. 

Milyen könyv vagy film szereplőjének a bőrébe bújnál szívesen?

Könyvszereplő: A Szent Johanna Gimi-ből Reni bőrébe, mert megtalálta a Cortezét és a fenébe: én is meg akarom! 

Filmszereplő: 50 első randi-ból Lucy, mert ő elfelejti, ami történt vele előző nap, de ott egy herceg Adam Sandler személyében, aki szereti a betegségével együtt. 

Szeretnéd néha visszapörgetni az időt?

Egyértelműen igen. Gondolkodnom kéne, mielőtt kimondok valamit és megteszem.

Ha bárhol élhetnél a világon, hol élnél?

London és Párizs.

Volt már olyan, hogy kívántál valamit és valóra vált?

Nem. De minden este ugyanazt kívánom és reménykedek benne hogy egyszer talán valóra válik. 

Komolyan szeretnél foglalkozni az írással?

Nem. Ez csak egy hobby.

Melyik napszak a kedvenced?

Az este és a kora este.

Ha most kívánhatnál valamit, és valóra válna, mit kívánnál?

Hogy találkozzak a One Direction-nel és elmondhatnám nekik, hogy nem érdekel az, amit mondanak róluk, vagy hogy mennyi embert veszítettem el a környezetemből, vagy mennyien piszkálnak azért mert Directioner vagyok. Egy a lényeg: Mindig szeretni fogom őket. És kizárólag ők az egyetlenek, akik miatt sírni akarok. 

Petra1DLiamPayne♥ kérdései: 
1. Melyik a könyvet olvasnád szívesen az alábbiak közül?---> L. J. Smith - Vámpírnaplók összes kötete, Stieg Larsson - A tetovált lány, Leiner Laura - Szent Johanna Gimi összes kötete, Stephenie Meyer - Twilight összes kötete.
Leiner Laura - Szent Johanna Gimi össszes kötete. Egyszerűen imádom. Imádom Laurát, imádom Renit, Virágot, Kingát is, Cortez-t, Ricsit, Dave-et, Zsolti-t, Macu-t. :D Tűkön ülve várom az Útvesztő-t. 
2. Kit tartasz példaképednek?
Demi Lovato. Szeretem a zenéjét; tehetséges; gyönyörű; csodálom, hogy teljes szívvel csinálja azt, amit; annyi mindenen átment és fel tudott állni belőle, és fel tudta vállalni. Nekem nincsenek ilyen gondjaim, de mindig jó egy példakép, akit tudsz követni egy rejtett úton, nem? 
3. Ha lehetne szuper erőd akkor mit választanál?
Gondolatolvasást, és az Álommegvalósítást. Komolyan. Megvalósítanám az álmodozó emberek álmait, akkor, ha csakis, kizárólag jók. És szeretnék egy-két embernek belátni a fejébe, hogy megtudjam mégis mit gondol rólam, a dolgokról, vagy egyébről.
4. Szoktál írás közben zenét hallgatni? Ha igen, mit?
Egyetlen egyszer hallgattam, és akkor is Ed Sheeran-t, ami nem éppen illett az akkori rész hangulatához. :) 
5. A sorozatos könyveket szereted, vagy csak azokat amiknek nincsen folytatása?
Mindkettő jöhet, de általában sorozatokat olvasok.
6. Mit olvastál utoljára?
Hm, a kötelezőt. De komolyan, ami a Romeo és Júlia. De most a másikat olvasom, a Légy jó mindhalálig-ot. 
7. Milyen fajta könyveket szeretsz általában olvasni?
Ifjúsági, de jöhet más is. 
8. Ha egyik nap egy híres ember bőrébe bújhatnál, ki lenne az, és miért?
Niall Horan. Az lenne az első, ha a bőrébe bújhatnák, hogy odaállnék a tükör elé és megnézném meztelenül "magamat". :D 
9. Mi a legnagyobb álmod?
Hogy találkozzak a One Direction-nel és elmondhatnám nekik, hogy nem érdekel az, amit mondanak róluk, vagy hogy mennyi embert veszítettem el a környezetemből, vagy mennyien piszkálnak azért mert Directioner vagyok. Egy a lényeg: Mindig szeretni fogom őket. És kizárólag ők az egyetlenek, akik miatt sírni akarok.  
10. Mi az ami a legjobban tetszik az írásban, és miért?
Hogy vannak olyan emberek, akiket érdekel. Még ha nem is sok, de van. <3
11. Ha bárhol élhetnél a világon, akkor melyik országot/várost/államot választanád?
Franciaország-Párizs, vagy Amerika-New York, vagy természetesen: Anglia-London.

3.)

1. Gondoltad valaha is, hogy blogot fogsz írni? 

2. Mikor döntöttél úgy, hogy elkezded?

3. Ki a kedvenc magyar íród?

4. Inkább ifjúsági könyveket olvasol vagy kacsingatsz a felnőtt irodalom felé is? 

5. Melyik a kedvenc városod, ahol eddig jártál és miért? 

6. Milyen nyelveken beszélsz? 

7. A blogodban a főszereplőt magadról mintáztad? 

8. Könnyen megnyílsz másoknak? 

9. Úgy gondolod, hogy sokra viheted még az írás terén? 

10. Érdekel az emberek véleménye, amit rólad alkotnak? 

11. Vált már valóra egy álmod? Amit ténylegesen, éjszaka megálmodtál?

4.)

Sunshine: http://summer-to-remember-by-sunshine.blogspot.hu

Sunshine: http://my-life-began-that-day-by-sunshine.blogspot.hu/

Donnacsi-Fruzsina: http://1derfullife.freeblog.hu/

Donnacsi-Fruzsina: http://hopeneverdies.freeblog.hu

Alexa L. Wozde: http://beforeyou-1d.blogspot.hu/

ciki, de nem tudom az írója nevét. (azt hiszem Cinti, de nem biztos) http://dreamerlondon.blogspot.hu/

Ninetta: http://iwannabeewityou.blogspot.hu/
Kata: http://shewasbrokenhearted.blogspot.hu/
Emma: http://stayherewithyou.blogspot.hu/
AliceC: http://foreveryoung-alice.blogspot.hu/
Lea: http://migahalalelnemvalaszt.blogspot.hu/

Nagyon köszönöm mégy egyszer a díjat. Nagyon hálás vagyok és külön köszönet azért, mert tőled kaptam.
Xx

Fejezet: 8.

- Na, most már mehetünk! -jelentettem ki boldogan, és örültem, hogy annyi nap szoknyaviselés után van valami a lábam közt. 

š› 

Kisétáltunk a bejárati ajtón -milyen meglepő- és irányba vettük a legközelebbi parkot. Egy eldugott kis helyen volt, nem volt nagy durranás. Itt-ott fűzfák, néhol virágok. Egy eldugott játszótér is helyett kapott. Igaz a játékok már elég megviseltek voltak, de még a használható kategóriába lehet sorolni. Ilyenkor már üres volt a park, néhol észleltünk néhány járókelőt, akik úgy döntöttek, hogy kiszellőztetik a fejüket este 9-kor. Tegyék meg nyugodtan. Mi is ezt tesszük, de én nem önszántamból vagyok itt.
Már egy ideje elég csöndben sétálgattunk hárman, egymás mellett.
- Térjetek a lényegre, légy szí'.
- Te akartad. - mondta Zayn és át is adta a szót Harry-nek. Miért érzem azt, hogy valamit akar ez a gyerek?
- Szóval. Uhm, hol kezdjem?
- Az elején. - válaszoltam nem túl kedvesen arra a kérdésre, amit szerintem költőinek szánt.
- Rendben. Akkor kimondom. Sajnálom. Sajnálom az elmúlt két év történteit, sajnálom azt, hogy így megromlott a kapcsolatunk. Még emlékszem, hogy a te 15 voltál, én pedig 16 és együtt mászkáltunk mindenfelé, és azt hitték az emberek, akik nem ismernek minket, hogy együtt vagyunk. A rokonságra még véletlen sem gondoltak. - ecsetelte Harry. Bocsánatot kér - ez eddig oké. De a kínos szitukba, könyörgöm, ne mennyünk bele. Igazából erre vártam már mióta, hogy ő szóljon. De az most hogy nézne ki, ha megölelném? Két évig nem beszéltünk, kerültük egymást, és most kibök két szót, és ugorjak a nyakába?
Egye fene. Család az család. Megöleltem, és ő pedig visszaölelt. Tehát szent a béke.
- Oké, én csak ennyit akartam. Na pá. - nyomott az arcomra egy puszit, és a tökéletes reflexeimnek köszönhetően csattant egy pofon az arcán. Upsz.
- Bocsi, bocsi. Nem akartam! Csak hát, izé...
- Nem érdekes, megérdemeltem. - vigyorgott. Ez még egy tasli után is képes mosolyogni? Uram atyám! - Akkor én lépek is. Jó szórakozást!
Mi van? Ezt hogy gondolja? Itt hagy azzal a pasival, aki -mint már egyszer mondtam- zavarba képes hozni? Remek. Gratulálok, Styles. Így kell vigyázni az unokahúgodra.
- Mit terveztél? - néztem összeszűkített szemekkel a mellettem sétáló fiúra.
- Majd meglátod. Harry segített benne. - Harry? Mit tud ő rólam? Pff. De várjunk csak. Akkor Zayn most randira visz? Á, biztos nem, csak egy olyan baráti beszélgetés lesz. Legalább is remélem. Miket beszélek? Nem akarok csak a barátja lenni!

š›  

Egy fűzfaágakkal, bokrokkal körülvett helyre értünk, ahol rengeteg virág volt. Komolyan. Rengeteg. Vad orchideáktól (mondjuk elképzelésem sincs, mit keresett vad orchidea egy PARKBAN, de ez már nem az én dolgom) elkezdve, liliomokon át a nárciszig. Minden. Ha elkezdeném sorolni, talán holnap hajnal lenne, mire végeznék. Mikor Zayn elhúzta a fűzfaágakat, és beléptünk közé, egy plédet vettem észre, körülötte kis piknikes kosárkákkal. És még gyertyák is kaptak helyet itt-ott a fűben. Gyönyörű volt. 

- Tetszik? - lépett mellém Zayn. Erre még én sem számítottam.

- Nagyon. De miért hoztál ide? Miért fáradoztál ennyit? - néztem rá olyan értetlenül, amennyire csak tudtam. 

- Mert gondoltam örülnél neki, de ha nem, én azt is megértem... 

- Csönd, imádom! - léptem kettőt és letelepedtem a plédre. Majd Zayn mellém. Falatoztuk a finomabbnál, édesebbnél sósabb dolgokat. Mindent összeettünk, amit el lehet képzelni és közben beszélgettünk. Kell ennél több? A végére már olyan szinten rosszul lettem, hogy Zayn ölébe tudtam volna hányni, és ezt szóvá is tettem, így elindultunk hazafelé. Már az ajtóban álltunk, mikor felé fordultam, és akartam adni az arcára egy puszit, de véletlenül -vagy nem- belefordította a fejét, így szájra puszi lett, ami nem mondom, hogy nem volt jó, csak az arcszínemet vitte át egy teljesen más színvilágba. 

Fejezet: 7.

Nagy tapsot! ZAYN MALIK! 

š›

Olyan piros lett a fejem, mint egy paradicsom. Vagy mint egy rák. Melyik a vörösebb? Na az leszek én!
- Bocsi! Bocsi! Bocsi! - próbáltam kimászni az öléből, ami a kínos helyzetre tekintve nem ment gyorsan, ugyanis kétszer (!) visszaestem Zayn ölébe. Zayn-nek az arca is versenyezhetne a Coca Cola-s (az a piros fajta) kupakkal.
Ez valahol hízelgő volt, de most itt, ebben a pillanatban... Áh, most is aranyos!
- Semmi baj, de ilyenkor olyan béna vagy. - Na, kösz. Alig ismersz fél hete se, erre le-szerencsétlenezel. Én is szeretlek Zayn. Mindegy. Hamar túltettem magam a dolgon. Vagyis azt hiszem.
Ebédre anya megcsinálta a kedvenc ételemet: gyrost. Ki ne szeretné azt? A pitában hússal, fokhagymás szósszal, és zöldséggel, ami jelen esetben uborka volt, hagyma paprika, paradicsom. Ez nem az a bolti fajta volt, amit ha bemész egy hipermarketbe vagy egy bevásárlóközpontba és megkapod. Nem. Ehhez anya csinált mindent! És úgy, ahogy szeretem.
Felrobogtam a szobámba, lehuppantam az ágyra, és előbányásztam az ágy alól a laptopomat. Hogy miért ott volt? Én sem tudom. Csak mikor már az ágyon fekszem, sokkal egyszerűbb az ágy alá besuvasztani, mint elvinni az íróasztalra, nem? De.
Bekapcsoltam, és felkukkantottam Twitter-re. Már nagyon-nagyon régen írtam ki akármit is. Ami kissé furcsa tőlem, mivel a nap huszonnégy órájában általában rajta lógok. Hátrahőköltem, mikor megláttam követőim számát. Szerintem egy ember mindig meglepődik, ha egyik nap volt tízezer a másik nap meg egy nullával több követője. Tízezer is csak a nevem (Styles) és Harry követése miatt van. Kilencezer felhasználót tuti nem érdekelnek a tweet-jeim. Végül is, ha belegondolok, most már kilencvenkilencezer embert nem érdekel. Ironikus, nem?  Biztos, hogy nem fogom végignézni kik gondolták úgy, hogy rákattintanak arra a kék 'follow' gombra. Csak végigfutottam pár nevet. Mindegyikben valahogy benne volt a One Direction: vagy azt adták nevüknek, hogy I'm Directioner, vagy HARRY PLEASE MARRY ME (és ugyanezt Niall-el, Liam-mel, Louis-val, Zayn-nel!). Akadt köztük olyan is amelyiknek valami híres-nevezetes mondta volt a fiúk szájából, mint például: No, Jimmy protested vagy Vas Happenin'?. Letisztult a kép. Directioner, One Direction. Bekövettek a fiúk. Ez sokáig tartott Amilie.
Bepötyögtem egy szöveget, és elküldtem: Hey Guys! What's goin' on? :) x
Perceken belül, nem is, másodperceken belül, több, mint 100 RT jött rá.
Este sem gondoltam több programra egy kis filmnél, de mindig meg kell szabotálni! Hah, csak egyszer! Egyetlen egyszer szeretnék egy nyugis estét, amikor felhozom a hizlaló kajákat a szobámba (csoki, popcorn, nutella) és végignézek kettő-három filmet. Aha, megint csak szép álmok.
Hét óra körül járt, mikor lementem, ugyanis a nappaliban voltak a filmek. Keresgélek, vagyis éppen vacillálok az Igazából szerelem, a Valentin nap és az Utolsó dal között. Persze, ezek nem azok a 'hű, de friss' filmek, de szeretem őket.
Lépéseket hallottam. Mindkettő oldalamról. Majd egyszerre megszólalnak:
- Eljössz velem sétálni? - kérdezte Zayn és Harry. Na, a legjobb párosítás. Gondolom a filmnek lőttek.
- Egyszerre? Hárman?
- Igen. - bólintottak.
- Adjatok két percet, átöltözöm.
- Körülbelül háromszor öltöztél át ma. Minek még egyszer? - nézett rám nagy szemekkel Harry.
- Ez egyszerű. Hűvösebb van odakint, mint volt.

- Na, most már mehetünk! -jelentettem ki boldogan, és örültem, hogy annyi nap szoknyaviselés után van valami a lábam közt.