Fejezet: 5.

Már hiányoznak azok a hülyéskedések, beszélgetések, amiket együtt vittünk végbe. Majd kiderül, mi, hogy lesz. 

š›

*Zayn*

Amilie elment egy barátnőjéhez, és itt hagyott minket estére, egyedül. Na jó, nem mintha nem lennének itt a szülei, de azért mégis. Más kategória. Ha nem tudok aludni, kitől fogok vizet kérni? Kivel fogok beszélgetni? 

Nagyon kedves lány. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Harry leírta. De mivel haragban vannak, ezért gondolom nem is szándékozta bemutatni máshogy... De kezd benne kételkedni. Nem is vesztek össze olyan nagy dolgon. Nagy felhajtás. Bolhából elefántot csináltak. Mindegy is.
Amúgy a napunk elég unalmasan telt, csak poshadtunk a tévé előtt, és néztük a sztárhíreket, amikben főként mi szerepeltünk. Hát igen. Hiába, akik tökéletesek. Ez még beletartozik az egészséges egoizmusba? Ki tudja. 

Kezdem megkedvelni Amilie-t, de azért nem szeretném elszólni. Majd kiderül. Végül is van egy hónapom megismerni, és még utána is találkozhatunk. Nem szokásom közel engedni hamar az embereket magamhoz, gondolom ezt tapasztalta is. 

Viszonylag nyugisan telt az éjszaka. London teljesen kiszámíthatatlan időjárás témában. Egyszer esik, egyszer meleg van, egyszer meg olyan közepes a hőmérséklet. Így reggel a hétvégére hordott ruháimat vettem fel, ami egy melegítőnadrágból és egy pólóból állt. Még elég korán van, így a fiók még rendesen nyomják a szunyát. 

Leballagtam a konyhába és készítettem magamnak egy pohár kávét, megfogtam a cigis dobozomat, kimentem a ház elé elszívni egyet.
- Hát te? -kérdezte egy hang, amit felismertem. Összerezzentem. Pont rá nem számítottam. Tíz óránál előbb nem szokott felkelni.
- Nem tudom. Cigizek. -vázoltam fel az egyértelműnek tűnő tényeket Niall-nek, aki miután befejeztem vállat rántott, és beballagott. Igazából azt sem tudtam mit keres itt kint. Furcsa szokások. 
Leültem a lépcsőre, ami a bejárati ajtó előtt ékeskedett. Semmit nem csináltam. De végre annyi munka után erre is volt időm. Terpeszkedni a verandán. Szemem becsuktam, hisz még korán volt. Élveztem ahogy a gyenge napsugarak simogatják az arcom. 
- Jó reggelt! Hogy vagy? -a hang tulajdonosa nem más volt, mint Amilie. Ilyen korán? 
- Szia! Korán jöttél. -hangoztattam véleményem.
- Baj? 
- Én örülök neki. 
Egy fehér felsőt viselt, amit gondolom beletűrt a zöld pöttyös szoknyájába, és a gumírozott részt egy barna övvel választotta el. Barna haját csak kiengedte, gondolom nem volt kedve vele vacakolni. 

- Bemegyünk? -kérdeztem. A válasz csak egy bólintás volt.