Fejezet: 8.

- Na, most már mehetünk! -jelentettem ki boldogan, és örültem, hogy annyi nap szoknyaviselés után van valami a lábam közt. 

š› 

Kisétáltunk a bejárati ajtón -milyen meglepő- és irányba vettük a legközelebbi parkot. Egy eldugott kis helyen volt, nem volt nagy durranás. Itt-ott fűzfák, néhol virágok. Egy eldugott játszótér is helyett kapott. Igaz a játékok már elég megviseltek voltak, de még a használható kategóriába lehet sorolni. Ilyenkor már üres volt a park, néhol észleltünk néhány járókelőt, akik úgy döntöttek, hogy kiszellőztetik a fejüket este 9-kor. Tegyék meg nyugodtan. Mi is ezt tesszük, de én nem önszántamból vagyok itt.
Már egy ideje elég csöndben sétálgattunk hárman, egymás mellett.
- Térjetek a lényegre, légy szí'.
- Te akartad. - mondta Zayn és át is adta a szót Harry-nek. Miért érzem azt, hogy valamit akar ez a gyerek?
- Szóval. Uhm, hol kezdjem?
- Az elején. - válaszoltam nem túl kedvesen arra a kérdésre, amit szerintem költőinek szánt.
- Rendben. Akkor kimondom. Sajnálom. Sajnálom az elmúlt két év történteit, sajnálom azt, hogy így megromlott a kapcsolatunk. Még emlékszem, hogy a te 15 voltál, én pedig 16 és együtt mászkáltunk mindenfelé, és azt hitték az emberek, akik nem ismernek minket, hogy együtt vagyunk. A rokonságra még véletlen sem gondoltak. - ecsetelte Harry. Bocsánatot kér - ez eddig oké. De a kínos szitukba, könyörgöm, ne mennyünk bele. Igazából erre vártam már mióta, hogy ő szóljon. De az most hogy nézne ki, ha megölelném? Két évig nem beszéltünk, kerültük egymást, és most kibök két szót, és ugorjak a nyakába?
Egye fene. Család az család. Megöleltem, és ő pedig visszaölelt. Tehát szent a béke.
- Oké, én csak ennyit akartam. Na pá. - nyomott az arcomra egy puszit, és a tökéletes reflexeimnek köszönhetően csattant egy pofon az arcán. Upsz.
- Bocsi, bocsi. Nem akartam! Csak hát, izé...
- Nem érdekes, megérdemeltem. - vigyorgott. Ez még egy tasli után is képes mosolyogni? Uram atyám! - Akkor én lépek is. Jó szórakozást!
Mi van? Ezt hogy gondolja? Itt hagy azzal a pasival, aki -mint már egyszer mondtam- zavarba képes hozni? Remek. Gratulálok, Styles. Így kell vigyázni az unokahúgodra.
- Mit terveztél? - néztem összeszűkített szemekkel a mellettem sétáló fiúra.
- Majd meglátod. Harry segített benne. - Harry? Mit tud ő rólam? Pff. De várjunk csak. Akkor Zayn most randira visz? Á, biztos nem, csak egy olyan baráti beszélgetés lesz. Legalább is remélem. Miket beszélek? Nem akarok csak a barátja lenni!

š›  

Egy fűzfaágakkal, bokrokkal körülvett helyre értünk, ahol rengeteg virág volt. Komolyan. Rengeteg. Vad orchideáktól (mondjuk elképzelésem sincs, mit keresett vad orchidea egy PARKBAN, de ez már nem az én dolgom) elkezdve, liliomokon át a nárciszig. Minden. Ha elkezdeném sorolni, talán holnap hajnal lenne, mire végeznék. Mikor Zayn elhúzta a fűzfaágakat, és beléptünk közé, egy plédet vettem észre, körülötte kis piknikes kosárkákkal. És még gyertyák is kaptak helyet itt-ott a fűben. Gyönyörű volt. 

- Tetszik? - lépett mellém Zayn. Erre még én sem számítottam.

- Nagyon. De miért hoztál ide? Miért fáradoztál ennyit? - néztem rá olyan értetlenül, amennyire csak tudtam. 

- Mert gondoltam örülnél neki, de ha nem, én azt is megértem... 

- Csönd, imádom! - léptem kettőt és letelepedtem a plédre. Majd Zayn mellém. Falatoztuk a finomabbnál, édesebbnél sósabb dolgokat. Mindent összeettünk, amit el lehet képzelni és közben beszélgettünk. Kell ennél több? A végére már olyan szinten rosszul lettem, hogy Zayn ölébe tudtam volna hányni, és ezt szóvá is tettem, így elindultunk hazafelé. Már az ajtóban álltunk, mikor felé fordultam, és akartam adni az arcára egy puszit, de véletlenül -vagy nem- belefordította a fejét, így szájra puszi lett, ami nem mondom, hogy nem volt jó, csak az arcszínemet vitte át egy teljesen más színvilágba. 

Fejezet: 7.

Nagy tapsot! ZAYN MALIK! 

š›

Olyan piros lett a fejem, mint egy paradicsom. Vagy mint egy rák. Melyik a vörösebb? Na az leszek én!
- Bocsi! Bocsi! Bocsi! - próbáltam kimászni az öléből, ami a kínos helyzetre tekintve nem ment gyorsan, ugyanis kétszer (!) visszaestem Zayn ölébe. Zayn-nek az arca is versenyezhetne a Coca Cola-s (az a piros fajta) kupakkal.
Ez valahol hízelgő volt, de most itt, ebben a pillanatban... Áh, most is aranyos!
- Semmi baj, de ilyenkor olyan béna vagy. - Na, kösz. Alig ismersz fél hete se, erre le-szerencsétlenezel. Én is szeretlek Zayn. Mindegy. Hamar túltettem magam a dolgon. Vagyis azt hiszem.
Ebédre anya megcsinálta a kedvenc ételemet: gyrost. Ki ne szeretné azt? A pitában hússal, fokhagymás szósszal, és zöldséggel, ami jelen esetben uborka volt, hagyma paprika, paradicsom. Ez nem az a bolti fajta volt, amit ha bemész egy hipermarketbe vagy egy bevásárlóközpontba és megkapod. Nem. Ehhez anya csinált mindent! És úgy, ahogy szeretem.
Felrobogtam a szobámba, lehuppantam az ágyra, és előbányásztam az ágy alól a laptopomat. Hogy miért ott volt? Én sem tudom. Csak mikor már az ágyon fekszem, sokkal egyszerűbb az ágy alá besuvasztani, mint elvinni az íróasztalra, nem? De.
Bekapcsoltam, és felkukkantottam Twitter-re. Már nagyon-nagyon régen írtam ki akármit is. Ami kissé furcsa tőlem, mivel a nap huszonnégy órájában általában rajta lógok. Hátrahőköltem, mikor megláttam követőim számát. Szerintem egy ember mindig meglepődik, ha egyik nap volt tízezer a másik nap meg egy nullával több követője. Tízezer is csak a nevem (Styles) és Harry követése miatt van. Kilencezer felhasználót tuti nem érdekelnek a tweet-jeim. Végül is, ha belegondolok, most már kilencvenkilencezer embert nem érdekel. Ironikus, nem?  Biztos, hogy nem fogom végignézni kik gondolták úgy, hogy rákattintanak arra a kék 'follow' gombra. Csak végigfutottam pár nevet. Mindegyikben valahogy benne volt a One Direction: vagy azt adták nevüknek, hogy I'm Directioner, vagy HARRY PLEASE MARRY ME (és ugyanezt Niall-el, Liam-mel, Louis-val, Zayn-nel!). Akadt köztük olyan is amelyiknek valami híres-nevezetes mondta volt a fiúk szájából, mint például: No, Jimmy protested vagy Vas Happenin'?. Letisztult a kép. Directioner, One Direction. Bekövettek a fiúk. Ez sokáig tartott Amilie.
Bepötyögtem egy szöveget, és elküldtem: Hey Guys! What's goin' on? :) x
Perceken belül, nem is, másodperceken belül, több, mint 100 RT jött rá.
Este sem gondoltam több programra egy kis filmnél, de mindig meg kell szabotálni! Hah, csak egyszer! Egyetlen egyszer szeretnék egy nyugis estét, amikor felhozom a hizlaló kajákat a szobámba (csoki, popcorn, nutella) és végignézek kettő-három filmet. Aha, megint csak szép álmok.
Hét óra körül járt, mikor lementem, ugyanis a nappaliban voltak a filmek. Keresgélek, vagyis éppen vacillálok az Igazából szerelem, a Valentin nap és az Utolsó dal között. Persze, ezek nem azok a 'hű, de friss' filmek, de szeretem őket.
Lépéseket hallottam. Mindkettő oldalamról. Majd egyszerre megszólalnak:
- Eljössz velem sétálni? - kérdezte Zayn és Harry. Na, a legjobb párosítás. Gondolom a filmnek lőttek.
- Egyszerre? Hárman?
- Igen. - bólintottak.
- Adjatok két percet, átöltözöm.
- Körülbelül háromszor öltöztél át ma. Minek még egyszer? - nézett rám nagy szemekkel Harry.
- Ez egyszerű. Hűvösebb van odakint, mint volt.

- Na, most már mehetünk! -jelentettem ki boldogan, és örültem, hogy annyi nap szoknyaviselés után van valami a lábam közt. 

Fejezet: 6.

Emberkék! Ha legközelebb is ilyen hamar meglesz a kommenthatár, akkor meg fogom szüntetni. :) Annyira boldog vagyok most! Köszönöm! De pár rendszeres olvasónak is örülnék! Mi a véleményetek a részről?


- Bemegyünk? -kérdeztem. A válasz csak egy bólintás volt.

š›

*Amilie*

Zayn-nel a konyha felé vettük az irányt, mert még egyikőnk sem reggelizett. Hamar eljöttem Clari-tól, mert nem akartam betolakodni ebédre, és amúgy sem szóltam, hogy megyek tegnap este. 
- Hali. - köszönt Niall, mikor éppen a hűtő ajtaját vágta be, mintha WC ajtó lenne. És ha ez még mindig nem lenne elég, a kezében a fél hűtő. Mi akkor mit eszünk? 
- Szia. Azt te mind meg fogod enni? - kérdeztem -tényleges- csodálattal a hangomban. 
- Na ná! Miért ne tenném? - kérdezett vissza úgy, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy betermeli mint a hetünk ennivalóját. Mert hát anyát is bele kell számolni. 
Miután némi táplálékot juttattam szervezetembe, felbattyogtam a szobámba, majd beálltam a gardróbomba valami kényelmesebb ruha után kutatva. Megtaláltam legkedvencebb szoknyámat (szinte csak azt hordok). 

Levettem magamról előző viseletemet, és ágyamra dobtam, így egy szál fehérneműben flangáltam a szobámban hajgumit (?) keresve. Aha, és én azt úgy gondoltam, hogy öt tinédzser fiúval egy házban, akik igencsak ki vannak éhezve, (nem tudom biztosra, csak észrevétel) jó lesz a SZOBÁMBAN egy szál melltartóban és bugyiban sétálni. Hát nem. Mivel az egyik pillanatról a másikra csapódott ki az ajtó, és rontott be... 

- Harry?! Mit keresel itt? - unokatesóm, miért jöjjek zavarba? 

- Hát úgy gondolom lenne mit megbeszélnünk, de lehetséges, hogy tud várni öt percet, amíg... Tudod... 

- Nyögd ki!

- Felöltözöl. 

Sóhajtottam egyet, a fejemet egy hirtelenebb mozdulattal elbillentettem, ami úgy nézett ki, mintha elhúzta volna a copf, amit a fejem tetejére kötöttem, a közben megtalált hajgumival.  Pedig csak egy 'menj ki'-t akartam jelezni, de nem biztos, hogy összejött. 

š›

Már a lépcsőn baktattam le, és dobtam le a kanapéra magam, mikor valaki alám került (??!!). Halmozom az élvezeteket. 

Nem, nem a göndör fürtök és a zöld szem tulajdonosa, de még csak nem is az éhenkórász volt. Nem, maga az első ember, aki most zavarba hozott! Az ELSŐ! Nagy tapsot! ZAYN MALIK! 

Fejezet: 5.

Már hiányoznak azok a hülyéskedések, beszélgetések, amiket együtt vittünk végbe. Majd kiderül, mi, hogy lesz. 

š›

*Zayn*

Amilie elment egy barátnőjéhez, és itt hagyott minket estére, egyedül. Na jó, nem mintha nem lennének itt a szülei, de azért mégis. Más kategória. Ha nem tudok aludni, kitől fogok vizet kérni? Kivel fogok beszélgetni? 

Nagyon kedves lány. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Harry leírta. De mivel haragban vannak, ezért gondolom nem is szándékozta bemutatni máshogy... De kezd benne kételkedni. Nem is vesztek össze olyan nagy dolgon. Nagy felhajtás. Bolhából elefántot csináltak. Mindegy is.
Amúgy a napunk elég unalmasan telt, csak poshadtunk a tévé előtt, és néztük a sztárhíreket, amikben főként mi szerepeltünk. Hát igen. Hiába, akik tökéletesek. Ez még beletartozik az egészséges egoizmusba? Ki tudja. 

Kezdem megkedvelni Amilie-t, de azért nem szeretném elszólni. Majd kiderül. Végül is van egy hónapom megismerni, és még utána is találkozhatunk. Nem szokásom közel engedni hamar az embereket magamhoz, gondolom ezt tapasztalta is. 

Viszonylag nyugisan telt az éjszaka. London teljesen kiszámíthatatlan időjárás témában. Egyszer esik, egyszer meleg van, egyszer meg olyan közepes a hőmérséklet. Így reggel a hétvégére hordott ruháimat vettem fel, ami egy melegítőnadrágból és egy pólóból állt. Még elég korán van, így a fiók még rendesen nyomják a szunyát. 

Leballagtam a konyhába és készítettem magamnak egy pohár kávét, megfogtam a cigis dobozomat, kimentem a ház elé elszívni egyet.
- Hát te? -kérdezte egy hang, amit felismertem. Összerezzentem. Pont rá nem számítottam. Tíz óránál előbb nem szokott felkelni.
- Nem tudom. Cigizek. -vázoltam fel az egyértelműnek tűnő tényeket Niall-nek, aki miután befejeztem vállat rántott, és beballagott. Igazából azt sem tudtam mit keres itt kint. Furcsa szokások. 
Leültem a lépcsőre, ami a bejárati ajtó előtt ékeskedett. Semmit nem csináltam. De végre annyi munka után erre is volt időm. Terpeszkedni a verandán. Szemem becsuktam, hisz még korán volt. Élveztem ahogy a gyenge napsugarak simogatják az arcom. 
- Jó reggelt! Hogy vagy? -a hang tulajdonosa nem más volt, mint Amilie. Ilyen korán? 
- Szia! Korán jöttél. -hangoztattam véleményem.
- Baj? 
- Én örülök neki. 
Egy fehér felsőt viselt, amit gondolom beletűrt a zöld pöttyös szoknyájába, és a gumírozott részt egy barna övvel választotta el. Barna haját csak kiengedte, gondolom nem volt kedve vele vacakolni. 

- Bemegyünk? -kérdeztem. A válasz csak egy bólintás volt.

First Award!

Sziasztok!
Nézem ma az e-mail fiókomat, és kaptam egy értesítést, hogy Sunshine írt egy kommentet. Mikor megláttam, hogy mi az, akkora vigyor képződött az arcomra, hogy majd kiugrottam az ágyamból. (Igen, igen, még ágyban fekszem. Vagy már megint?) :)
Szóval nagyon sokat jelent nekem, hogy Tőle kapom!

Szabályok:

1. Tedd ki a képet! 

2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!

3. Írj 10 dolgot magadról! 

4. Küldd tovább a díjat!

5. Szólj mindenkinek a díjról. 

(összevissza vannak leírva a dolgok)

10 things about me:

- Nem hiszem, hogy olyan nehéz kitalálni, Directioner vagyok, 2011 december, vagy 2012 januárjától. Pontosan nem tudom!

- Mint azt már írtam, van egy kutyám, akit Zsebi-nek hívnak. A fajtája Yorkshire Terrier. Nagyon aranyos. 

- Minden álmom Londonba, és Párizsba elmenni, ami remélhetőleg sikerülni is fog 2-3 éven belül. 

- Második nyelvnek a franciét szeretném, miután az angolt már tudom rendesen!!

- Néha az emberek azt hiszik 100%-osan megbízok bennük, de ez nem igaz. A legféltettebb titkaimat megtartom magamnak, mert nem szeretném, hogy napvilágot lásson. 

- Van egy öcsém, A teljes keresztneve Dániel, és szoktunk elég sűrűn veszekedni, de ennek ellenére szeretjük egymást. 

- Kedvenc könyvem a Szent Johanna Gimi. Leiner Laura humora fogott meg benne, és az, hogy egy aprócskát magamra ismerek a könyvben. Mert a mi korosztályunkhoz szól. Jó, az már más kérdés, hogy anyukám is elolvasta... :)

- Van Twitteren, és Facebook-om is. De Facebook-ot csakis, kizárólag a csoport miatt használom!

- Twitter-nevem: @JobbagyNoemi vagy @Noemi_Horan. (2 fiókom van)

- 2 legjobb barátnőm van. Sok, mi? :) A többiek inkább csak haverok, akikkel lehet hülyülni. 

Díjazottak:

Sunshine 1.

Sunshine 2.

Alexa L. Wozde

Donnacsi/Fruzsina